Űrfelvételek érkeztek Magyarország területéről, és a tudósok számára egy rendkívül megdöbbentő látvány bontakozott ki.

Űrfelvételek és LiDAR-mérések nyomán kirajzolódó középkori tájstruktúrák a Pilisben

Az utóbbi években a régészet egy igazi technológiai reneszánszon ment keresztül. A drónok által készített légi fényképek és a lézerszkennelés forradalmasították a kutatók munkáját, lehetővé téve számukra, hogy a sűrű erdők lombkoronái és a talaj apró domborzati formái között is felfedezzék a múlt titkait. Ezek az innovatív eszközök új dimenziókat nyitottak meg a régészeti kutatásokban, segítve a szakembereket abban, hogy még pontosabb és részletesebb képet kapjanak a történelmi helyszínekről és azok rejtett kincseiről.

A Pilis vidékén tevékenykedő szakértők – közöttük számos tudós és műemlékvédelemben jártas szakember – fáradhatatlanul kutatták a középkori központok, útvonalak és gazdasági egységek elhelyezkedését.

A kutatás során ingyenesen elérhető űrfelvétel-adatokat, régi légifotókat és friss LiDAR-méréseket hasonlítottak össze, olyan rendkívüli precizitással, amelyhez korábban évtizedeknyi jegyzetelés és terepi munka sem lett volna elegendő.

A kutatási megközelítés alapja, hogy a nagy felbontású űrfelvételek és a lézeres távérzékelés eszközeivel részletesen feltérképezzük a növényzetet, miközben feltárjuk a mikro domborzati jellemzőket is, mint például az árkok, gátak, régi útvonalak és teraszok nyomait.

A kutatók ezután térinformatikai rendszerekben egymásra fektetik a rétegeket, így az egykori település-szerkezet és a középkori infrastruktúra finom hálózata válik láthatóvá.