Komoly problémával állunk szemben: a magyarok egyik legkedveltebb zöldsége veszélybe került, és ha nem teszünk ellene, teljesen eltűnhet a piacról.
A burgonya ma már a hőség és a kártevők kettős szorításában van. Magyarország a termesztés déli határán fekszik, vagyis
A növények szempontjából hazánk számos területén a nyári hőség már túlzottan intenzív.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a melegebb éghajlat hatására új kártevők, mint például a 2015-ben megjelenő burgonyamoly, már tartósan letelepedtek Magyarország területén.
A kutatók a burgonya termeszthetőségét egy, a nemzetközi szakirodalomban ismert, és általuk továbbfejlesztett módszerrel vizsgálták, amely meteorológiai adatok (HungaroMet) alapján megmutatja, hol alkalmasak a környezeti feltételek a növény termesztésére és ezt hogyan korlátozza a kártevők jelenléte. A módszertan egyik kulcstényezője a júliusi hőmérséklet, amely alapvetően meghatározza, hogy az adott térségben a növény életciklusa sikeresen végbemehet-e.
A 2000-es évek elején hazánkban körülbelül 800 ezer tonna burgonya került betakarításra.
Mára ez a mennyiség már csak a negyedére csökkent.
A magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzete azt mutatja, hogy a hazai termelés csupán a belföldi fogyasztás 40-50%-át képes kielégíteni, a fennmaradó részt elsősorban francia, német és holland importból pótolják. A burgonya hazai termesztésének mutatói, amelyek 2021 és 2024 között rendkívül alacsonyak voltak, szoros összefüggést mutatnak a belföldi össztermelés alakulásával az elmúlt évtizedekben.
Míg 2000 körül az ország jelentős részében - a hegységeinket leszámítva - csupán néhány év számított kedvezőtlennek a mezőgazdasági szempontból, mára a helyzet drámaian megváltozott: a legtöbb régióban már csak ritkán találkozhatunk megfelelő éghajlati körülményekkel. A legnagyobb csökkenés az Észak-Alföldön és Közép-Magyarországon tapasztalható. Például Budapest kertes övezetében 2024-re teljesen eltűnt a burgonyatermesztés, amely a 2000-es években még 200-300 hektáron folyt. Jelenleg a burgonya fő termőterületei Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun vármegyékben találhatóak, de még együtt is csak a fele annak a mennyiségnek, amit egyedül Pest vármegyében termeltek a 2000-es években. Ezen kívül a Dél-Alföldön a burgonyatermesztés már kizárólag hűtőöntözés mellett lehetséges, és a helyzetet tovább bonyolítja az egyre gyakoribb kártevők megjelenése, amelyet még nem is említettünk.
A kutatók három éghajlati forgatókönyvet vizsgáltak:
Zöld jövőkép: a párizsi klímacélok megvalósítása érdekében sürgős kibocsátáscsökkentés szükséges.
* Reális jövőképet festve: a valódi csökkentések csak 2040-től várhatóak.
* Pesszimista jövőkép: a jelenlegi kibocsátási trendek folytatódását feltételezi.
A pesszimista forgatókönyv alapján elképzelhető, hogy egy-két évtizeden belül Magyarországon a természetes körülmények között termesztett burgonya eltűnik, és a jövő generációi már csak mesterségesen előállított alternatívákkal találkoznak.
A realista jövőkép sem sokkal biztatóbb: csak kis területek maradnának alkalmasak a termesztésre. A kutatók szerint ha sikerül megtalálni a legalkalmasabb termőterületeket és hatékony védelmet kialakítani a kártevők ellen, egyedül a zöld forgatókönyv ad esélyt arra, hogy ismét nagyobb területen termeszthessünk, és a hazai, jó minőségű burgonyát választhassuk az import helyet.
