Sohasem ítélek el másokat, és nem hagyom, hogy rossz szándékok befolyásolják a gondolataimat.

December 27-én ünnepli kilencvenedik születésnapját Larissza Latinyina, a kilencszeres olimpiai bajnok szovjet tornásznő, aki a sporttörténelem egyik legkiemelkedőbb női olimpikonjaként vonult be a köztudatba.

Larissza Szemjonovna Gyirij 1934-ben látta meg a napvilágot az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság területén, a festői Herszon városában. Gyermekkora során a balett iránti szenvedélye bontakozott ki, de miután mestere elhagyta a várost, új kihívások után nézett, és a torna világában találta meg a helyét. 1953-tól a kijevi Műszaki Főiskola hallgatójaként folytatta tanulmányait, ahol újabb lehetőségek és tapasztalatok vártak rá.

A szovjet sportdelegációval még ebben az évben részt vett a bukaresti világifjúsági találkozón (VIT), ahol lenyűgöző aranyérmes teljesítménnyel mutatkozott be. Hazatérése után végleg a sportág iránti elköteleződés mellett döntött, csatlakozott a Burevesztnyik Kijev csapatához, miközben a Testnevelési Főiskolán folytatta tanulmányait.

Első jelentős nemzetközi megmérettetésén, az 1954-es római világbajnokságon csapatban aranyérmet nyert. Az 1956-os melbourne-i olimpián pedig már őt tartották az egyik legnagyobb sztárnak.

Tegyél meg mindent, amennyire csak tudsz, és nyerni fogsz

- Kérlek, add a saját stílusodat a szöveghez - mondta Alekszandr Szemenovics Misakov, az edző.

Ő pedig kiemelkedően teljesített az egyéni összetett versenyszámban, csapatban, ugrásban és talajon, ahol holtversenyt vívott a szintén éremtömeget felhalmozó Keleti Ágnessel. Ezen kívül ezüstérmet szerzett felemáskorláton, míg a kéziszer csapattal bronzérmet érdemelt ki.

Hatalmas hálával tartozom az edzőmnek, aki mindig mellettem állt, még a nehéz pillanatokban is. Valahogy úgy érzem, hogy az ő irányítása alatt formálódott az életem. Ugyanakkor az élet számos leckét is tanított nekem: soha nem hárítom másra a felelősséget, és nem hagyom, hogy a negatív gondolatok eluraljanak.

- osztotta meg a gondolatait.

Az 1960-as római olimpián újra az ő nyakába került az egyéni győztesnek járó aranyérem, hiszen a szovjet csapattal együtt a talajtorna versenyét is megnyerte, így a dobogó legfelső fokára állhatott. Gerendán és felemáskorláton ezüstérmet, míg ugrásban bronzérmet szerzett, ezzel pedig lenyűgözte a világot.

Harmadik olimpiáján, az 1964-es tokiói játékok során, harmincéves korában újra megkoronázta magát az olimpiai bajnoki címmel talajon és csapatversenyben. Emellett az összetett versenyszámban és ugrásban ezüstérmet szerzett, míg a gerendán és felemáskorláton bronzérmes lett.

Latinyina három olimpián összesen 18 érmet (kilenc arany, öt ezüst és négy bronz) gyűjtött, ezzel minden idők legeredményesebb olimpikonja lett.

Michael Phelps 48 év után megdöntötte a korábbi rekordot, és ezzel a sporttörténelem egyik legkiemelkedőbb alakjává vált. Összesen 28 olimpiai érmet szerzett, amelyekből 23 aranyéremmel büszkélkedhet, így ő áll a ranglista élén.

Phelps a 2012-es londoni olimpián a győztes 4×200-as amerikai gyorsváltó csapatának tagjaként ünnepelte a 19. érme megszerzését. Latinyina, aki szemtanúja volt ennek a történelmi pillanatnak, kijelentette, hogy nem érzi magát szomorúnak, sőt, örömmel tölti el, hogy végre felbukkant egy férfi, aki képes megvalósítani azt, amit ő nőként elért. Szavai azt tükrözik, hogy számára ez a váltás nem csupán a rekordok megdöntéséről szól, hanem egy új korszak kezdetéről is a sport világában.

Szerette volna, ha az aranyérmet ő adhatja át az amerikai úszófenoménnak, de a kérését az olimpiai bizottság a szabályok szigorú keretei miatt elutasította. Azonban a két sportág ikonikus alakja között mégis létrejött a találkozás: a Louis Vuitton cég "Két különleges utazás. Csak egy odavezető út. Larissza Latinyina és Michael Phelps. Egy tornász- és egy úszólegenda" szlogennel fémjelzett kampányában ültek egymás mellett, ahol megosztották a sikerhez vezető ösvényeiket és a szenvedélyük átadásának fontosságát. Az eseményt a világhírű Annie Leibovitz amerikai fotóművész örökítette meg, így a pillanatok a művészet és a sport találkozásának szimbólumává váltak.

Latinyina ugyanakkor a nők között még mindig a legeredményesebb olimpikon: az idei párizsi olimpián az amerikai úszó Katie Ledecky is kilencszeres olimpiai bajnok lett, de neki csupán 14 olimpiai érme van, néggyel kevesebb, mint a szovjet tornásznőnek.

Latinyina a világbajnokságokon kiemelkedő teljesítményt nyújtott, összesen 14 érmet nyert három különböző vébén. 1954-ben a római csapatverseny során aranyérmet szerzett, majd 1958-ban öt aranyat és egy ezüstöt gyűjtött be. 1962-ben pedig három arany-, két ezüst- és egy bronzéremmel gazdagította gyűjteményét. Érdekes, hogy az 1958-as viadalon, amikor négy hónapos terhes volt (még edzője sem tudott erről), öt aranyérmet hozott el a hatból.

Mindemellett hét Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhet, ami kiemelkedő teljesítmény az élsport világában. Különleges bravúr, hogy - az 1956-os olimpiai gerendaszámot leszámítva - minden versenyszámban érmet szerzett, amelyben részt vett. Kecsessége, kifinomult stílusa, tökéletes technikai tudása és harmonikus mozgása leginkább a talajgyakorlat során mutatkozott meg, ahol három egymást követő olimpián verhetetlen maradt.

Az 1966-os világbajnokság már a fiatalabb nemzedékről szólt, Latinyina egy csapatban szerzett ezüstéremmel búcsúzott az aktív versenyzéstől. 1966-1977 között edzőként irányította a szovjet tornászválogatottat, amely ezalatt mindhárom olimpián (1968, 1972, 1976) a dobogó legfelsőbb fokára állhatott.

1968-ban tanítványaival Magyarországra látogatott, ahol bemutatókörutat tartott. E körút élményeit Mahrer Emil rendező örökítette meg a "Mesterfokon" című dokumentumfilmben. Latinyina a 1980-as moszkvai olimpián is megmutatta szervezőképességét, hiszen ő volt felelős a tornaversenyek zökkenőmentes lebonyolításáért.

Az orosz állampolgár Latinyinát számos díjjal jutalmazták. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1989-ben az Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. 1998-ban beválasztották a torna Hírességeinek Csarnokába.

Hazájában többek között kapott Lenin-rendet, orosz Becsületrendet, 2010-ben a Haza Szolgálatáért Érdemrend 3. fokozatát vehette át, 2014-ben az Orosz Központi Bank emlékérmét bocsátott ki a tiszteletére.