Szente Vajk megosztotta, hogyan birkózik meg a sikerrel.

Mit mondott valójában Kollár Kinga az uniós pénzekről most és mit Orbán Viktor 2006-ban? - ellenőriztük, mutatjuk, mik a tények

Elkezdtem nyomozni, mivel tölti napjait mostanában, és az első kérdés, ami felmerült bennem, az az, hogy vajon mikor volt az utolsó alkalom, amikor igazán kipihente magát?

Az ember folyamatosan különböző életszakaszokon halad át, és minden egyes időszakban valamilyen fontos dologra összpontosít. Én például már jó ideje abban az időszakban vagyok, amikor a hosszú alvás luxusnak számít számomra.

- De ez nem jó így!

Mindig is fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy az élettani szokások terén, legyen szó akár vízfogyasztásról, futásról vagy alvásról, igyekszem mértéktartó maradni. Nem fogyasztok alkoholt, nem járok bulizni, és bár elsőre talán nem így tűnik, komolyan próbálom figyelni a saját jólétemet.

Melyik jelző vagy munkakör az, amellyel a leginkább azonosulni tud?

- Tényleg sok mindent csinálok, de azért az időmnek a legjelentősebb részét mégiscsak vagy a zenés darabok írása, vagy azoknak a megrendezése tölti ki. Most az intézményvezetés és a filmkészítés képbe került, de győzöm!

Természetesen! Itt van egy egyedi változat: - Van valami különleges emléke, amely megmutatja, hogyan bontakozott ki Önben a színház iránti szenvedély?

Mindig is a színház világa vonzott, és visszaemlékezve, már kilenc-tíz évesen felfedeztem Shakespeare Hamletjét. A szöveg mélyén ott rejtőzött valami, amit akkor még nem teljesen értettem, de éreztem, hogy ez a tudás egyszer fontos lesz számomra. Két alapvető dologból formáljuk meg a magyar színházat: a történetmesélés és a karakterek lényegéből. Számunkra meghatározóak a klasszikusok, mint a Liliomfi vagy a Meseautó, és elmaradhatatlanok a nagy neveink, mint Kabos Gyula, Latinovics Zoltán vagy Ruttkai Éva. Gyerekként engem is a történetmesélés varázsa ragadott magával, és ez a szenvedély azóta is elkísér.

Eredetileg színészként ismertem meg, és az első benyomásom az volt, hogy igazi szenvedéllyel viseltetik a színpad iránt. Mi késztette arra, hogy a másik oldalra lépjen?

- A Csoportterápia című darabommal változott ez meg. Addigra már jócskán bennem volt az igény, a vágy, csak azt gondoltam, hogy picit még várni kell, tapasztalatot gyűjteni. Lehet kiváló színházat rendezni huszonévesen is, de az inkább impresszióból készül és félő hogy a fiatal rendezők benne ragadnak abban a hangban, amint akkor megtaláltak. De színészként is már azon gondolkodtam arra, hogy majd rendezőként hogyan tudom hasznosítani ezt a tudást és tapasztalatot. Például, hogy én hogyan szeretnék majd beszélni egy színésszel, milyen instrukciót adok majd, milyen hangnemet nem akarok használni.

Mindenben ilyen tudatosan jársz el?

Természetesen, íme egy egyedibb verzió: - Igen, bár jelenleg nem tudom, milyen más lehetőségek rejlenek az életben. Az élet néha sürgető döntéseket kíván, és például egyszer úgy vásároltam meg egy otthont, hogy azonnal éreztem: itt az idő a lépésre. Ráakadtam egy hirdetésre, még aznap délután elmentem megnézni, és ott, helyben döntöttem: ez az, amire vágyom. Tudtam, mit keresek, és tökéletesen megfelelt az elképzeléseimnek – így hát belevágtam. Éveken át otthonom volt. A rendezés során is folyamatosan választások elé állítanak: ez a kellék szükséges, itt vagy ott kell állnia a színésznek, mondja ezt, vagy inkább hallgasson.

Amihez hozzányúl, az aranyat ér. De vajon mi a titka ennek a sikernek?

- A siker bizonyos értelemben az alkalmazkodás képessége is, hogy alkalmazkodjunk nézői igényekhez, az élet folyásához. Amikor elindult a járvány, mindenki úgy akart alkalmazkodni, hogy mindenféle netes verziókban 24 embernek verset olvastak. Mi meg úgy, hogy megírtam a Puskást.

A siker nyomása óriási terhet jelenthet sokak számára. Az elvárások, a verseny és a saját magunkkal szembeni ambíciók mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a siker elérése néha szinte elviselhetetlen stresszt okoz. De vajon hogyan lehet ezt a terhet kezelni? Talán a legfontosabb, hogy megtaláljuk a saját utunkat, és ne hagyjuk, hogy a külső elvárások határozzák meg a céljainkat. A siker nem csupán a végcélnak, hanem az odavezető útnak is része, és az igazi érték sokszor a tapasztalatokban és a fejlődésben rejlik. Milyen stratégiákkal tudnánk enyhíteni ezt a nyomást, és élvezni az utazást a céljaink felé?

Egyik oldalról elmondhatom, hogy mélyen vonzódom ahhoz, amit csinálok, és bátran állítom, hogy számomra fontos, hogy az, amit teszek, sikerrel záruljon. Azt is ki merem jelenteni, hogy valódi érdeklődéssel figyelem, hogy a munkám eredményei sikeresek legyenek.

Hogyan fogja kezelni azt a helyzetet, amikor mások elvárásai súlyát érzi a válaszai felett?

Az előbb említett érzés inkább hajt előre, mintsem hogy hátráltatna. Azonban nehezen birkózom meg vele. Igazán. Ritkán dicsérem meg magam.

- Mi van, ha valaki más vállalkozik erre?

- Akkor meg azt gondolom, hogy miért ünnepelnének csak engem, amikor például A Da Vinci-kód közel 50 ember munkája. Egy produkció sikeréhez tényleg nagyon sok ember munkája kell.,

- Nemrég ünnepelte a születésnapját... Jól sejtem, hogy nem igazán kedveli, ha megköszöntik?

- Nem igazán vagyok túl nyitott. Zárkózott típusú ember vagyok. A barátaim jól ismernek, és tudják, hogy miként kezeljék ezeket a témákat, hogy ne lépjük át a határokat.

Amikor barátokról van szó, nem lehet figyelmen kívül hagyni Nagy Sanyit és Feke Palit, akik már évtizedek óta osztoznak a barátság örömeiben. Ők két olyan ember, akik mindig ott vannak, hogy emlékeztessék egymást arra, hogy néha a pihenés is fontos, és hogy érdemes lelassítani a tempót, hogy ne égjen ki az ember.

Már előfordult, hogy a Kochahas egyik próbája után siettem hazafelé, mert rengeteg elintéznivalóm akadt. Ekkor Pali viszont megállított, és kérte, hogy üljünk be ebédelni, mert fontos dolgot szeretne velem átbeszélni. Jókat beszélgettünk, de amikor rákérdeztem, hogy miről is lenne szó, ő csak annyit mondott, hogy semmiről. Csak azt akarta, hogy egy kicsit együtt legyünk, és hogy egy pillanatra megálljak a rohanásban. Sanyikával is szoktunk telefonálni előadások után, tudja, hogy legalább fél órát töltök a kocsiban, amikor Kecskemétről jövök, és ilyenkor nemcsak a színházról, hanem az élet egyéb dolgairól is szót ejtünk.

Hogyan tartja karban a testét? Sportol valamilyen formában?

Rendszeresen futok, ami néha igencsak mulatságos, mivel két órával korábban kell felkelnem miatta. Tavasz érkezésével azonban a helyzet sokkal kedvezőbbé válik, hiszen a friss levegő és a napfény feltölt energiával, így szinte kétszer olyan gyorsan tudok haladni. Ez a rutin leginkább azért fontos számomra, mert segít az agyamnak jobban pörögni, ami pedig elengedhetetlen a munkámhoz.

- Abból van is elég. Most épp egy új színházat, az Erkelt szervezi, mint igazgató. Milyen volt a Minden hang számít! énekes a casting?

- Az ezer jelentkező mindegyikével beszélgettünk egy kicsit. Voltak nagy meglepetések. Az ezerből bő száz olyan kolléga volt, akit ismerünk, nagyjából 150 olyan jelentkező, akit szinte egyáltalán nem és nagyon jók. Ezek közül szerződtetünk, aki alig múlt 18 éves, most fog érettségizni. A legnagyobb megdöbbenésünkre ezeknek a fiatal kollégáknak a jelentős százaléka táncos minőségben is mozgott.

- Ön szerint melyik három a musicaltörténelem három legjobb darabja?

A "Nyomorultak" az egyik legbonyolultabb és legszebb musical, amit valaha alkottak, minden egyes dallama lenyűgöző. Az "Ének az esőben" filmnek hatalmas rajongója vagyok, életem szinte minden szakaszában fontos emlékek kötnek hozzá. A filmben Gene Kelly és a többiek által megjelenített tudás, könnyedség, humor és éleslátás igazán különleges. Remélem, hogy a harmadik részét még nem írtuk meg, és a jövőben még sor kerül rá!

Miért választja valaki a tévét, ha már a színházban hatalmas sikereket ért el?

- Egyrészt önmagáért is. Igyekszem mindig olyan dologban lenni, ami edukál vagy kulturálisan szórakoztat. Másfelől a színháznak szüksége van azokra az arcokra, akik felkeltik a nézők figyelmét.

T-Danny már tárgyal a szerepről, amit a Dancingben ígértek neki?

Mondhatnám úgy is, hogy már kialakult egy elképzelésem arról, hogy miben szeretném látni.

Ki az, aki képes kikapcsolni az agyát?

- Nem feltétlenül szükséges, hogy elhiggyük, hiszen minden egyes inspiráció, még ez az interjúhelyzet is, különleges hatással lehet ránk.

- Akkor ne lepődjek meg, ha egy következő Szente Vajk darabban magamra ismerek?

Természetesen, elképzelhető! A lényeg csupán annyi, hogy ki lenne az, aki elvállalja a szerepet, és kinek a karakterét szeretné megformálni?

Most elkapta a figyelmemet.

Valami igazán különlegeset kellene választani... Mi a véleményed Peller Annáról?

- Kiváló! De most fókuszáljunk önre. Számos feladat vár önre: színház, tévé és film. Elég ez egy 44 éves ember számára? Megfelelő, ha csupán a munka tölti ki az életét?

Lehetséges, hogy néhány év elteltével azt fogom érzékelni, hogy akkor nem volt elegendő, vagy éppen ellenkezőleg, hogy akkor minden rendben volt, éppen elég, de jelenleg valami másra vágyom. Most elég.