Szilágyi Áron: Nem tudom elképzelni, hogy a műtét hiányában folytathattam volna a vívásaimat.
Sérüléséről, műtétje utáni első versenyéről és a rehabilitációjáról mesélt Szilágyi Áron többszörös olimpiai-, világ- és Európa-bajnok kardívó a Nemzeti Sportrádióban. A klasszisnak az operációt követően volt, mikor egy rossz lépés is hatalmas fájdalmat okozott, de végül el tudott indulni a szöuli Grand Prix-en, ahol a világranglistát vezető Sébastien Patrice-szel került szembe.
A Nemzeti Sportrádióban Szilágyi Áron, a háromszoros olimpiai és világbajnok, valamint négyszeres Európa-bajnok kardvívó, megosztotta tapasztalatait műtétjéről, az azt követő első versenyéről és rehabilitációs folyamatáról. A hírt a Nemzeti Sport számolt be.
Ahogy korábban említettük, a 35 éves élsportoló 2024 szeptemberében került műtéti beavatkozás alá, mivel hosszú éveken át szenvedett a krónikus gyulladástól, amely az Achilles-ín csontos tapadása miatt alakult ki. Az olimpiai szereplése után érkezett el ahhoz a ponthoz, amikor úgy érezte, hogy ideje végleg megoldani ezt a problémát, hiszen már régóta tartozott ezzel a testének. Hangsúlyozta, hogy a kiváló orvosi csapatnak köszönhetően a műtét sikeresen zajlott le.
A szöuli Grand Prix kapcsán megosztotta, hogy az egy "igazán bizakodó elképzelés" volt számára, hogy részt vehessen a 2025 májusában megrendezésre kerülő versenyen. Köszönetet mondott a rehabilitációs csapatának, akiknek a támogatásával végül sikerült elérnie ezt a célt. Titokban remélte, hogy bejut a legjobb 16 vagy akár a legjobb 8 közé, de a sors különös fordulatot hozott, hiszen a legjobb 64 között a világranglista éllovasával, Sébastien Patrice-zal kellett megmérkőznie. Elárulta, hogy 2010 óta először kellett selejtezőnapon részt vennie, de büszkén tapasztalta, hogy a lába jól bírta a terhelést. Bár voltak fájdalmai, azokat sikerült kezelésekkel csökkenteni, így másnap ismét pástra léphetett.
A műtéttel és a fájdalommal kapcsolatban megjegyezte, hogy abból bizonyos szempontból még motivációt is tudott meríteni:
Őszintén megvallva, az ötödik olimpiám, az ötödik érmem után, ha egészséges vagyok, nem biztos, hogy olyan könnyű lett volna a következő szezonra megtalálni a motivációt. Nem biztos, hogy a műtét nélkül egyáltalán folytattam volna a vívást.
- Tedd különlegessé a szövegedet! - szólalt meg a vívóklasszis, miközben a kardját forgatta.
Elmesélte, hogy az operációt követően voltak mélypontok. Egy alkalommal, mikor rajta volt a rögzítő és rosszul lépett, pont a műtött sarkára esett, ekkor könnyezett a fájdalomtól és még az is megfordult a fejében, hogy egyáltalán lesz-e ebből még sport, nemhogy élsport. Később megnyugtatták, hogy nem történhetett baj, mert az Achilles-ín úgy lett összevarrva, hogy az többé nem fog elszakadni.
Elmondta azt is, hogy az élsportban egyre nagyobb fizikai terhelésnek vannak kitéve a sportolók, és ezért van szükség mentális felkészítőre, hogy az ember fenntartható módon tudjon eredményes maradni. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, ha a vívást nézzük, heti 10-11 alkalommal van edzés, amelyek 2 és fél óra időtartamúak, ezen kívül megfelelő alvásra, táplálkozásra van szüksége, és el kell járnia gyógytornára, masszőrhöz és más kezelésekre.
