Öt évvel ezelőtt elvesztette a hűséges társát, és most, amikor végiglapozta a régi fényképeket, alig akarta elhinni, amit a szeme lát: mintha a múlt újraéledt volna.
A férfi korábban hónapokon át kereste a kutyáját, sikertelenül.
Minden gazdi rémálma, hogy kedvence eltűnik, és a hazaút helyett csak a kétségbeesés marad. Így járt Edilson, egy brazil férfi, aki 2020-ban kétségbeesetten kereste kutyáját és legjobb barátját, Abnert. A kutya nyomtalanul eltűnt, és a hosszú keresés, amely tele volt reménnyel és csalódással, végül nem hozott megnyugvást – számolt be róla a Mirror.
"Hónapok hosszat kutattam. Még plakátokat is ragasztottam ki, és több menhelyen is érdeklődtem" - mesélte a sajtónak. A férfi elmondta, hogy egy idő után a remény teljesen eltűnt, hogy valaha is rátalál Abnerre, de arra sosem gondolt, hogy másik kutyát fogadjon örökbe.
A férfi később a "Ne legyen léthatatlan többé" (Invisíveis Não Mais) projekt nagykövetévé vált, amely a fogyatékossággal élő vagy sérült kutyák és macskák helyzetére irányítja a figyelmet. E program célja, hogy megváltoztassa az emberek előítéleteit és segítse ezeket az állatokat a szerető otthonhoz való jutásban. Ez az egyedülálló találkozás végül sorsfordító élményt jelentett számára.
Edilson egy nap belépett az Instagram oldalára, és ahogy átböngészte a posztokat, váratlanul rábukkant Abner fotóira, ami hatalmas meglepetést okozott neki.
A képet az Invisíveis Não Mais által rendezett közös kutyasétáltatás során készítették. Kiderült, hogy Abner a szervezet menhelyén találta meg új otthonát, miután kimentették az utcáról. Később, mozgási és látási nehézségei miatt állandó lakója lett a menhelynek, ahol szeretetteljes gondoskodást kap.
Edilson végre öt év elteltével, 2025. október 27-én újra találkozhatott a szívének kedves lényével.
A menhely egyik munkatársa mesélte, hogy Abner kezdetben csak óvatos léptekkel közelítette meg gazdáját, szagolgatta a férfi lábát, mintha próbálta volna felmérni a helyzetet. Pár pillanattal később azonban már nem tudta magában tartani az örömét, és boldogan "egymás nyakába ugrottak", mintha sosem váltak volna el egymástól.
"Gyönyörű pillanat volt - soha nem fogjuk elfelejteni!
- osztotta meg tapasztalatait az önkéntes.
"A törekvésünk mindig is az volt, hogy biztonságos helyet biztosítsunk a 'láthatatlanoknak'. Ma azonban világossá vált számunkra, hogy Abner valójában sosem tűnt el teljesen - csupán elveszett a világ zajában."
