Ne csináld ezt a babával, még ha őt is boldoggá teszi: súlyos fejlődési gondokhoz vezethet.
Végleg bezár ez a népszerű magyar cipőbolt: filléres kiárusítás jön
A babák mozgásfejlődése rendkívül egyéni, minden gyermek a saját tempójában halad. Általában 6-7 hónapos korukban már ügyesen fordulnak hasról hátra és hátról hasra. A következő lépcsőfok 8-9 hónaposan a kúszás, míg 10-11 hónaposan már fel is húzzák magukat. Az első életév végére, legkésőbb pedig 18 hónapos korukig, a legtöbb kisgyermek megteszi az első lépéseit. Persze előfordulhatnak kisebb eltérések vagy késlekedések, de nagyon fontos, hogy ne siettessük a mozgásfejlődést. Még ha a baba láthatóan élvezi is az új helyzeteket, a természetes ütem követése a legjobb megoldás.
A legtöbb kisbaba hatalmas örömmel fogadja, amikor végre a vízszintes helyzetből a függőlegesbe kerülhet. Ez részben a felnőttek közelsége miatt is van, amiért gyakran kérik, hogy vegyük fel őket, és sokan nyújtják a kezüket, hogy sétálhassanak a testvérekkel, szülőkkel vagy nagyszülőkkel. Ekkor egy teljesen új nézőpontból fedezik fel a világot. Azonban fontos, hogy ezzel kapcsolatban nagyon figyelmesek legyünk. Még ha a baba vágyik is arra, hogy sétáltassák, ha még nem mászik vagy nem képes egyedül járni, ne támogassuk őt ebben. Kifejezetten el kell kerülni, hogy a feje felett nyújtott kezekkel próbáljuk meg "járatni" a kicsit, ahogy az az alábbi képen is látható!
Az első év mozgásfejlődésének dinamikája Az első év során a kisbabák mozgásfejlődése lenyűgöző folyamat, amely folyamatosan változik és fejlődik. Az újszülöttek kezdetben korlátozott mozgásképességgel rendelkeznek, de ahogy telik az idő, egyre ügyesebbé válnak. Az első hónapokban a reflexes mozgások dominálnak, mint például a szopási és kapaszkodási reflexek. Ahogy a baba izmai erősödnek és a koordináció fejlődik, úgy képes lesz először megfordulni, majd ülni, kúszni és végül járni. Ez a fejlődési folyamat nemcsak a fizikai képességekre van hatással, hanem a baba önállóságának és felfedezőkedvének növekedését is elősegíti. Minden egyes új mozgásforma új lehetőségeket teremt a világ felfedezésére, és a szülők számára is izgalmas tapasztalatokat kínál, ahogy figyelik gyermekük fejlődését. Az első év mozgásfejlődése tehát nem csupán egy biológiai folyamat, hanem egy csodálatos utazás, amely során a baba felfedezi saját képességeit és a körülötte lévő világot.
Friss anyukák számára különösen hasznos lehet az első év folyamán folyamatosan visszatérni Dévény Anna, neves magyar gyógytornász által készített tájékoztató füzethez. Ez a kiadvány, amely a mozgásrehabilitációs Dévény-módszer alapjait fekteti le, világos és egyszerű illusztrációkkal segíti a szülőket abban, hogy nyomon követhessék, milyen fejlődési mérföldköveket érdemes figyelembe venniük kisbabájuk esetében. Az alábbiakban néhány fontos szempontot emelünk ki a füzetből:
Fontos, hogy ezek a lépcsőfokok egymásra épülnek, így, ha valamelyiket kihagyja vagy nem gyakorolja eleget a kicsi önállóan, és túl korább ugrik a következő fokra, annak rövid és hosszú távon is lehetnek káros következményei.
A mozgásfejlődés minden egyes lépcsőfoka nem csupán az izomzat megfelelő fejlődését segíti elő, hanem a kognitív fejlődés szempontjából is kulcsfontosságú alapot biztosít. Amennyiben a gyermek nem saját erejéből halad át a mozgásfejlődés különböző szakaszain, izomzata nem tud megfelelően megerősödni. Ha sem az izomzat, sem a koordináció nem fejlődik optimálisan, akkor nemkívánatos mozgásminták alakulhatnak ki. Például, ha a babát a feje fölé emelt karokkal mozgatják, az a lábujjhegyen való járásra ösztönözheti, és ezzel helytelen egyensúlyérzék kialakulásához vezethet, hiszen a súlypontja előrébb tolódik a szükségesnél. Ez a helyzet pedig koordinációs nehézségekhez, gyakoribb elesésekhez és bizonytalanabb önálló járáshoz vezethet.
Amennyiben a kisgyermek túl korán, támogatással ugrott át egy mozgásfejlődési szakaszon – például ha nem volt elegendő gyakorlata a kúszásban vagy a mászásban –, ez nem csupán a mozgására, hanem kognitív fejlődésére is kedvezőtlen hatással lehet a jövőben. Mivel a mozgás és az agyi fejlődés szoros kölcsönhatásban áll egymással, a korai sétáltatás következményeként a gyermek később idegrendszeri éretlenséggel, figyelemzavarral vagy tanulási nehézségekkel szembesülhet.
