Több mint egy évszázadnyi várakozás után újabb ókori egyiptomi fáraó sírját sikerült felfedezni és feltárni.
Egyiptomban, több mint egy évszázados szünet után, újra felfedeztek egy fáraósírt – közölte a brit és egyiptomi régészekből álló kutatócsoport. A Királyok Völgyében végzett ásatások során rábukkantak II. Thotmesz sírjára, aki az ókori Egyiptom egyik kiemelkedő uralkodója volt. A felfedezést dr. Piers Litherland brit régész vezette csapata tette, és a leletet Tutanhamon sírjának 1922-es feltárása óta a legfontosabbnak tartják.
Nem mindennapi felfedezést eredményezett a New Kingdom Research Foundation és az Egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztérium közös projektje: több mint 100 év után újabb ókori egyiptomi fáraó sírját sikerült feltárni. A kutatás a Cambridge-i Egyetem McDonald Régészeti Kutatóintézetének támogatásával zajlott, a csapatot pedig dr. Piers Litherland brit régész vezette, aki tulajdonképpen egész életét az ókori egyiptomi rejtélyek feltárásának szentelte.
A sírra egy véletlennek köszönhetően figyeltek fel, amikor Litherland egy lépcsősorra bukkant, amely egy mélyen fekvő kamrához vezetett. A régészek először azt hitték, hogy egy királyné sírját találták meg, azonban a mennyezet díszítése - az Amduat, amelyet kizárólag uralkodók sírjaiban használtak - egyértelművé tette, hogy egy fáraó nyughelye található ott.
Ahogy a fejemet az ég felé emeltem, észrevettem a csillagokkal ékesített mennyezet varázsát. Ekkor tudatosult bennem, hogy valami igazán különleges felfedezés részesei vagyunk.
- idézi Litherland szavait a The Guardian.
A sír azonban üresen tátongott. A kutatók felfedezték, hogy az évezredek során áradások sújtották a sírkamrát, mivel az egy vízesés közvetlen közelében épült. Az áradások következtében a temetkezést valamikor a fáraó halála után néhány évvel eltávolították, és egy másik helyszínre szállították. A sír azonosítása során a régészek alabástrom töredékekre bukkantak, melyeken II. Thotmesz fáraó neve volt olvasható. "Ha ezek a tárgyak nem törtek volna darabokra, talán soha nem derült volna ki, ki nyugodott itt" - tette hozzá Litherland.
II. Thotmesz fáraó az ókori Egyiptom 18. dinasztiájának egyik kiemelkedő alakja volt, aki Kr. e. 1493 és 1479 között uralkodott. Uralkodása, bár viszonylag rövid, jelentős hatással volt a dinasztia történetére, különösen azért, mert felesége és féltestvére a híres női fáraó, Hathsepszut volt. II. Thotmesz apja I. Thotmesz, anyja pedig Mutnofret, aki a fáraó másodlagos feleségeként játszott szerepet. Mikor trónra lépett, egy erős és terjeszkedő Egyiptom örökségét kapta, amit apja katonai hódításai révén alakítottak ki. Bár II. Thotmesz is irányított hadjáratokat, főként Núbiában és a mai Szíria területén, uralkodása alatt nem tudott olyan jelentős katonai diadalokat aratni, mint elődei vagy utódai. Az ő ideje inkább a stabilitás és a belső fejlődés időszakának számított az ókori Egyiptomban.
Hathsepszut, aki II. Thotmesz főfelesége és féltestvére volt, valószínűleg jelentős hatást gyakorolt férjére és az ország ügyeire. Történészek egy része úgy gondolja, hogy II. Thotmesz uralkodása nem volt túlságosan határozott, s felesége már abban az időben is kiemelkedő politikai szereplőként működött. Halála után Hathsepszut régensként vette át a hatalmat, elkerülve a II. Thotmesz mellékfelesége, Iszet irányítását, és később saját jogán fáraóvá nyilvánította magát, ami nem mindennapi lépésnek számított az ókori Egyiptomban. E körülmények alapján sokan úgy vélik, hogy II. Thotmesz uralkodása gyenge volt, és Hathsepszut már a férje életében elkezdte megtervezni saját hatalomra jutását.
A 18. dinasztia uralkodásának időszaka az ókori Egyiptom talán legfényesebb fejezete, amelyben a birodalom katonai, politikai és kulturális szempontból is a csúcsra jutott. Ekkor Egyiptom hatalma Núbiától egészen a mai Szíria területéig terjedt, és a fáraók hatalmas befolyásra tettek szert. A dinasztia megalapítója I. Jahmesz, aki hősies küzdelmével felszabadította hazáját a külső megszállás alól, és kiűzte a hükszoszokat, így helyreállította Egyiptom egységét. Ezt követően a fáraók sorra indítottak hadjáratokat, hogy további területeket hódítsanak meg. Közülük kiemelkedik III. Thotmesz, aki Egyiptom történetének egyik legnagyobb hódítójává vált, és jelentős terjeszkedésével örökre beírta nevét a történelembe.
A dinasztia legismertebb fáraói között találjuk a korábban is említett Hathsepszutot, aki nőként is teljes jogú fáraóként uralkodott, és a hadjáratok helyett inkább a gazdasági és építészeti fejlődésre helyezte a hangsúlyt. Ő építtette a híres Deir el-Bahari templomot, és kereskedelmi kapcsolatokat létesített távoli vidékekkel, például Punt földjével. Nem sokkal később IV. Amenhotep (Ehnaton) szokatlan lépésre szánta el magát: vallási reformot vezetett be, és a hagyományos többistenhitet felváltotta az Aton-kultusz, az egyistenhit egy korai formája. Bár halála után az új vallást hamar elvetették, ez a korszak, amelyet Amarna-kornak nevezünk, a művészetekben is új irányzatokat hozott.
Ugyancsak kiemelendő, hogy a 18. dinasztia idején vált a Királyok Völgye a fáraók hivatalos temetkezési helyévé. A legismertebb lelet Tutanhamon sírja, amelyet 1922-ben Howard Carter fedezett fel érintetlenül, páratlan kincseket tárva a világ elé. Mint azonban minden dinasztia, úgy idővel a 18. is súlyos problémák elébe nézett. A dinasztia utolsó uralkodói, köztük II. Horemheb, igyekeztek helyreállítani a stabilitást, ám végül a hatalom a 19. dinasztiára szállt át, amelynek legismertebb alakja II. Ramszesz lett.
A 18. dinasztia öröksége kétségtelenül jelentős: a fáraók szilárd alapokra helyezték Egyiptom világbirodalmi pozícióját, lenyűgöző építészeti alkotásokat hoztak létre, és olyan kulturális újításokat vezettek be, melyek hatása még évszázadokkal később is érezhető.
