Trump és Putyin is olyan kemény karaktereket választanak a sorsfordító ukrán tárgyalásokra, akik valóban meg tudják mutatni, hogy mire képesek a diplomáciai csatákban.

Donald Trump korábban azzal kampányolt, hogy 24 óra alatt békét teremt Ukrajnában. A beiktatása után már finomított, és 100 napot kért ehhez januárban. Az első tapogatózó egyeztetések a béke lehetőségéről azonban csak kedden, február 18-án lesznek a szaúdi fővárosban az amerikai és az orosz tárgyalóküldöttségek között.

A kétmillió négyzetkilométeres területű királyság, amelynek nyugati határát zord hegyek szegélyezik, míg a többi része zömében sivataggal borított, az utóbbi fél évben rendkívül aktívan részt vesz a nemzetközi diplomáciában. A szaúdi állam kulcsszereplővé vált a gázai tűzszünet előkészítő tárgyalásain, és most büszkén ad otthont az első személyes egyeztetésnek, ahol Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminisztere orosz tisztviselőkkel találkozik. Ezen a fontos eseményen a felek megkezdik a három éve tartó orosz-ukrán konfliktus békés rendezésének lehetőségeit feltérképezni.

Az amerikaiak nem gyenge csapatot küldtek Rijádba, hiszen Rubio mellett ott van Mike Waltz, Donald Trump nemzetbiztonsági tanácsadója és a Fehér Ház közel-keleti megbízottja, Steve Witkoff. Az orosz fél is nehézfiúkat küld a diplomáciai ringbe. Egyikük az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov, aki ezt posztot már több mint 20 éve tölti be és Vlagyimir Putyin egyik leghűségesebb minisztere.

A másik, fekete övvel rendelkező orosz diplomata, Jurij Usakov, az orosz elnök külpolitikai tanácsadója és a külpolitikai stratégiák megalkotója volt. Putyin első elnöki ciklusában ő képviselte Oroszországot Washingtonban nagykövetként. Az, hogy ilyen kivételes szaktudással bíró személyek alkotják az orosz delegációt, jól tükrözi Moszkva fokozatosan alakuló álláspontját a béketárgyalások terén.

Hát, nem éppen egyszerű dolog – válaszolhatnánk tömören. Az események hátterében ott van, hogy Trump elnök a múlt héten telefonbeszélgetést folytatott Vlagyimir Putyinnal, és a véleménye szerint ez a diskurzus hasznosnak bizonyult. Aztán a hét végén, főként a péntektől vasárnap estig tartó Müncheni Biztonsági Konferencián, felpörögtek az események.

Szombaton Keith Kellogg, Donald Trump ukrajnai különmegbízottja váratlan bejelentést tett, amellyel meglepte a sajtó képviselőit:

Bár Európával folytatnak egyeztetéseket, az ukrajnai háborúval kapcsolatos tárgyalások során nem engedik őket a döntéshozatali folyamat színterére.

Kellogg kissé kioktató hangnemben megjegyezte, hogy ha bárkinek van valamilyen javaslata vagy ötlete, azt szívesen fogadják, de hasznos lenne, ha az európai országok fokozatosan növelnék védelmi költségvetésüket. Ekkor azonban sok európai vezető, köztük az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij is, türelmét vesztette. Zelenszkij, aki rendszeres résztvevője a konferenciának, beszédében hivatkozott J. D. Vance amerikai külügyminiszter szavaira, aki nyíltan kifejtette, hogy a kapcsolatok az Egyesült Államok és Európa között megváltoztak, és a korábbi status quo már nem áll fenn; Európának is alkalmazkodnia kell ehhez az új helyzethez.

Zelenszkij megerősítette, hogy nem szabad Ukrajna nélkül leülni Putyinnal egyezkedni, mert az orosz elnök úgy sem tartja be a szavát és egyébként is, hogy képzelik, hogy a megtámadott ország képviselője nélkül egyezkednek a békéről annak feje fölött. Ismét előhozakodott javaslatával, hogy nem érti, miért nincs még az 500 milliós európai kontinensnek önálló fegyveres ereje, amely nem a NATO ellenében, hanem azzal együtt létezne.

Kellogg éles megjegyzéseit később Rubio külügyminiszter igyekezett enyhíteni, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi egyeztetések csupán a kezdeti lépéseket jelentik. Amennyiben a tárgyalások előrehaladnak egy olyan szintre, ahol már valódi előrelépés lehetséges, Kijevet és az Európai Uniót is bevonják a folyamatba. Az EU ugyanis jelentős mértékben hozzájárult a helyzethez, hiszen szankciókkal és Ukrajna támogatásával sokat tett a közös célokért.

Ezt az érvelést gyengíti azon elemzők felvetése, akik szerint Trump azért beszélt már telefonon Putyinnal és jelezte újságíróknak a hétvégén titokzatosan, hogy négyszemközti találkozójuk sincs már messze, mert minden áron meg akar egyezni az orosz elnökkel. És ennek érdekében egyáltalán nem zárható ki, hogy olyan alkut köt Ukrajna nélkül, ami Ukrajna számára vállalhatatlan lesz.

Ide tartozik még, hogy az amerikai védelmi miniszter is egyértelművé tette, hogy a formálódó béketerv nem teszi lehetővé Ukrajna számára a NATO-tagságot és amerikai békefenntartókkal sem kell a későbbiekben számolni. Ez pedig nem hangzik túl biztatóan a kért ukrán garanciák esetében és az is valószínűsíthető, hogy az oroszok által eddig megszállt ukrán területeket sem fogja visszakapni Kijev.

A müncheni konferencia nyitó napján egy kerekasztal beszélgetésen is részt vett az ukrán elnök, ahol még négy amerikai szenátor volt jelen. A kérdésre válaszolva, hogy legyen-e NATO-tag Ukrajna, érdekes kijelentést tett Lindsay Graham republikánus szenátor, amikor azt mondta:

Fontos, hogy Putyin számára egyértelművé tegyük: ha a béke megvalósul, de Oroszország mégis újra támadja Ukrajnát, akkor Kijev azonnal felvételt nyer a NATO-ba, és válaszul Oroszország határozott ellenállásra számíthat.

Zelenszkij azzal érvelt országa mielőbbi NATO tagsága mellett, hogy jelenleg az ukrán hadsereg a második legerősebb a kontinensen. Elmondta, jelenleg 110 ukrán dandár áll fegyverben, az orosz haderő 220 dandárból áll, a többi európai állam pedig legfeljebb 85 dandárt tud együttesen kiállítani.

Tehát, ha Ukrajnát integrálnák a NATO-ba, azzal egy tapasztalt, harci helyzetekben edzett hadsereg csatlakozna a szövetséghez, amely jelentősen növelhetné a védelmi képességeket.

Zelenszkij finoman, de határozottan rávilágított arra, hogy az európai országok az elmúlt két évtized során tanúsított tétovázása és passzivitása súlyosan kihatott a haderőfejlesztésekre. A védelmi költségvetések folyamatos csökkentése miatt most, amikor a helyzet válságosra fordult, rendkívül nehéz feléleszteni az európai védelmi ipart, amely nélkülözhetetlen lenne a jövőbeni biztonságunkhoz. Különösen fontos ez a transzatlanti kapcsolatok feszültségei miatt, amelyek egyre inkább megnehezítik a szövetségi együttműködést. Európának elengedhetetlenül szüksége van arra, hogy saját védelmi képességeit megerősítse, és nem támaszkodhat csupán az amerikai védelmi rendszerre.

A ma Rijádban megkezdődő egyeztetéseknek több fontos aspektusa is van. Az egyik leglényegesebb kérdés, hogy miként és mikor kapcsolják be Kijevet a tárgyalásokba. Emellett, ha sikerül béketervet kidolgozni, kulcsfontosságú, hogy milyen biztonsági garanciákat kap Ukrajna, amelyek esetleg megakadályozhatják Oroszországot abban, hogy a jövőben újabb inváziót indítson az ország ellen.

Ez utóbbi felé mutató első lépésként lehet értékelni a brit kormányfő cikkét, amely vasárnap jelent meg a Daily Telegraphban. Ebben Keir Starmer sürgeti, hogy Európa mielőbb kezdje meg összerakni saját védelmét és ebben igazat ad Donald Trump erőfeszítéseinek. Ugyanakkor ő volt az első európai vezető, aki egyfajta garanciaként felajánlotta, ha megszületik a béke, akkor hajlandó brit békefenntartókat, vagyis NATO katonákat küldeni Ukrajnába. Később hasonlóképpen nyilatkozott a svéd vezetés és egy német parlamenti képviselő is.

Az uniónak bőséges lehetősége adódott volna arra, hogy például az amerikai elnökválasztási kampány hosszú hónapjaiban, amikor az Egyesült Államokban mindenki a belpolitikai eseményekre összpontosított, átvegye a kezdeményezést a béke érdekében.

Az európai vezetők eddig nem léptek érdemben, csupán a folyamatos riogatással foglalkoztak, arról beszélve, mi történhet, ha Trump újra elnököl. Amikor Biden visszalépett, szinte mindannyian Kamala Harris mögé sorakoztak fel. Most pedig részben ennek a kihagyott lehetőségnek a következményeivel kell szembenézniük az amerikai válaszlépések tükrében.

Kétségbeesett lépésként hétfő délután Párizsba összeült néhány európai tagállam állam- és kormányfője, valamint az Európai Tanács és az Európai Unió vezetői, hogy megpróbáljanak erőt mutatni.