Trump udvari bolondja nem más, mint a kötvénypiac, amely úgy ingadozik, mint egy zsonglőr a porondon, mindig készen arra, hogy meglepjen minket váratlan fordulatokkal.

Ez a rovat az "On the Other Hand" néven ismert, a Portfolio véleményekkel foglalkozó szekciója. Az itt található írások a szerzők egyéni nézőpontjait tükrözik, amelyek nem feltétlenül képviselik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] email címre. A megjelent cikkeket itt tekintheti meg.

Miközben Trump adókra és a költségvetésre vonatkozó "nagy, gyönyörű" törvényjavaslata elfogadás előtt áll a kongresszusban, teljesen nyilvánvaló, hogy az semmit sem fog tenni az elődje, Joe Biden alatt 2024-ben kimutatott, a GDP 6,4%-át kitevő költségvetési hiány megfékezésére. Éppen ellenkezőleg, Trump költségvetése valószínűleg a GDP 7%-át kitevő vagy annál is nagyobb hiányt vetít előre hivatali ideje hátralévő részében - hacsak nem következik be olyan súlyos sokk, mint egy világjárvány, pénzügyi válság vagy háború, amelyek bármelyike még magasabbra növelheti a hiányt.

A nemzetközi befektetők hosszú ideje folyamatos érdeklődést mutatnak az amerikai állampapírok iránt, amelyeket széles körben a legbiztonságosabb menedékeként tartanak számon. Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy az államadósság a GDP 122%-át teszi ki - és ezt a terhet a közeljövőben jelentős részben meg kell újítani -, úgy tűnik, hogy ez a növekvő kereslet nem biztos, hogy tartós marad. A 30 éves amerikai kötvény hozama körülbelül 5%-on áll, míg a tízéves kötvény hozama 4,5% körüli értéket képvisel, mindkettő mintegy két százalékponttal magasabb, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ez azt jelzi, hogy

a meglévő adósságok utáni kamatfizetés mértéke erősen emelkedik, és már most meghaladja a védelmi kiadásokét.

Mostanra egyértelművé kellett volna válnia, hogy azok, akik az adósságot ingyen ebédként kezelték, amelynek a hosszú távú fejlődésre szinte semmilyen következménye nincs, figyelmen kívül hagyták a gazdasági alapelveket. Ahogyan már régóta hangsúlyozom, a kamatok normalizálása elkerülhetetlenné vált. Senkinek sem szabadott volna azt hinni, hogy az ultraalacsony kamatok örökké fennmaradnak, és pláne nem lett volna szabad az ország gazdasági jövőjét erre a bizonytalan alapra építeni.

Erre a valóságra végül még azok is ráébredtek, akik a legelvetemültebb módon tagadták az adóssággal járó kockázatokat. De akkor miért nem észlelte ezt Trump, aki - legalábbis az első elnöki ciklusa alatt - általában a gazdasági pragmatizmus híveként volt ismert, és hajlandó volt irányt váltani, ha a politikai döntései nem hozták meg a várt eredményeket?

A helyzet az, hogy Trump politikai realista is. Tudatában van annak, hogy az amerikai közvélemény nem hajlandó elfogadni olyan dolgokat, mint a "megszorítás" – ezt a kifejezést a progresszívek használják, amikor valaki azt javasolja, hogy az adósságból finanszírozott élénkítés rövid távú előnyei és hosszú távú hátrányai között valamilyen egyensúlyt kellene teremteni.

Trump és támogatói azt hangoztatják, hogy a "nagy, gyönyörű törvényjavaslat" egy új gazdasági fellendülést indít el, amely elegendő bevételt termel ahhoz, hogy kompenzálja az átfogó adócsökkentéseket. Azonban a történelmileg szerzett tapasztalatok nem igazolják ezeket az optimista elképzeléseket. Az elmúlt húsz év során mind a demokraták által kezdeményezett költségvetési kiadások, mind a republikánusok által támogatott adócsökkentések hozzájárultak az Egyesült Államok adósságának folyamatos növekedéséhez, és az adócsökkentések jelentették ennek a problémának a fő forrását. Továbbá, az a nézet, miszerint az adócsökkentések képesek finanszírozni önmagukat, már az 1980-as években megingott, amikor Ronald Reagan elnök adócsökkentései nem a várt önfenntartó növekedést hozták, hanem éppen ellenkezőleg, egyre fokozódó hiányhoz vezettek.

Amerika adósságállománya egyre aggasztóbb méreteket ölt, és sokan attól tartanak, hogy ez végül egy átfogó válságot eredményezhet. Ez a forgatókönyv nem kizárt, de valószínűbb, hogy a hosszú távú kamatok folyamatosan emelkedni fognak. Trump nem fogja tudni orvosolni a helyzetet azzal, hogy nyomást gyakorol a Fedre a rövid távú kamatok csökkentése érdekében. Hacsak a gazdaság nem lép vissza a recesszió sötét ösvényére, a kihívások továbbra is fennállnak.

A Fed számára korlátozottak a lehetőségei a kamatok csökkentésére anélkül, hogy az inflációt növelné. Ezen kívül a magasabb infláció csak tovább gyorsítaná a hosszú távú kamatok emelkedését.

A növekvő reálkamatokat számos tényező összjátéka befolyásolja, mint például a globális adósság drámai növekedése, a geopolitikai feszültségek, a katonai kiadások emelkedése, a multilaterális kereskedelem fragmentálódása, a mesterséges intelligencia egyre fokozódó energiaigénye, valamint a populista költségvetési politikák hatásai. Miközben olyan ellensúlyozó erők, mint a társadalmi egyenlőtlenségek és a demográfiai változások, lefelé nyomhatják a kamatszintet, valószínűtlen, hogy ezek a hatások rövid távon képesek lennének kompenzálni a strukturális és politikai okokból eredő emelkedést. Az inflációs várakozások is várhatóan növekedni fognak, amennyiben a kormányok nem tudják vagy nem akarják hatékonyan kezelni az adósság kérdését.

Egy további ok, ami hozzájárulhat a kamatok emelkedéséhez, különösen az Egyesült Államokban, az Donald Trump gazdasági elszigetelésre irányuló politikája. A tartós kereskedelmi hiány általában együtt jár a külföldi tőkebeáramlással, amely segíti ennek a hiánynak a finanszírozását. Amennyiben azonban ez a tőkebeáramlás csökken, úgy a kamatok tovább növekedhetnek.

Ez a téma nem csupán Trump körül forog. Már Biden elnöksége alatt is jelentős kamatemelkedés figyelhető meg. Ha a demokraták 2024-ben megnyerik az elnökséget, és a kongresszus mindkét házában többséget szereznek, valószínű, hogy Amerika költségvetési kilátásai hasonlóan borongósak maradnak. A válságok bekövetkezte előtt gyakran hiányzik a politikai akarat a cselekvéshez, és bármely vezető, aki a költségvetési konszolidációra törekszik, kockázatot vállalhat, hiszen ezzel könnyen elveszítheti a támogatottságát, sőt, a hatalmát is.

Milyen formát ölthet egy ilyen válság? Ahogyan azt nemrégiben megjelent könyvemben, az "Our Dollar, Your Problem"-ban kifejtem, a válasz kulcsa a kiváltó sokk típusában és a kormányzati reakciókban rejlik. Vajon Trump a növekedést visszafogó pénzügyi elnyomás mellett dönt, ahogyan azt Japán, valamint kisebb mértékben Európa tette? Vagy inkább egy újabb inflációs hullám köszönt ránk? Akárhogy is,

a kötvénybefektetők megnyomták a vészcsengőt: Trump "nagy, szép" adóssága végső soron mind az amerikai gazdaságnak, mind a dollárnak ártani fog.

Bárhogyan is próbálod elkerülni, ez egy olyan tény, amit nem szabad figyelmen kívül hagynod.

Kenneth Rogoff egy elismert közgazdász, aki a pénzügyi válságok és a globális gazdasági politikák területén szerzett hírnevet. A Harvard Egyetem professzoraként és a Nemzetközi Valutaalap korábbi főközgazdászaként Rogoff mélyreható elemzéseket készít a makrogazdasági trendekről és a nemzetközi pénzügyi rendszerről. Munkásságában gyakran foglalkozik a közadósság, a monetáris politika és a pénzügyi stabilitás összefüggéseivel. Az ő nézetei és kutatásai jelentős hatással vannak a gazdasági politikák formálására világszerte, és gyakran hivatkoznak rá a gazdasági diskurzusban. Rogoff emellett íróként is aktív, számos könyvet és cikket publikált, amelyek a gazdasági gondolkodás és a pénzügyi kihívások új megvilágításba helyezésére törekednek.

A Harvard Egyetem elismert közgazdászprofesszora, aki 2001 és 2003 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdászaként és kutatási igazgatójaként tevékenykedett. Széleskörű kutatási érdeklődése a pénzügyi válságok és adósságkezelés, a jegybankok függetlensége, valamint az árfolyam-politika bonyolult kérdéseire terjed ki. Ezen kívül 1978-ban elnyerte a nemzetközi sakknagymesteri címet is, ami jól mutatja a stratégiai gondolkodás iránti elkötelezettségét.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ez a szöveg nem tekinthető befektetési tanácsadásnak vagy ajánlásnak. Kérjük, vegye figyelembe a következő jogi információkat.