Bizonyos betegségek esetében elvárható, hogy a 75 éven aluli emberek ne veszítsék el életüket.

Évi ötvenezer ember veszti életét Magyarországon olyan betegségek következtében, amelyek megelőzhetők vagy kezelhetők - hívta fel a figyelmet egy friss egészségügyi konferencián a szakértők egy csoportja. A kerekasztal-beszélgetés során arra is rávilágítottak, hogy miként lehetne javítani a kedvezőtlen statisztikákon. A szakemberek kiemelték a transzparencia fontosságát, valamint a finanszírozás kulcsfontosságú szerepét az egészségügyi ellátás színvonalának növelésében, amely bár csak 15 százalékban befolyásolja a várható élettartamot, mégis alapvető tényező. Emellett a hozzáférhetőség is egyre nagyobb problémát jelent, ami miatt sokan a magánorvosi szolgáltatásokhoz fordulnak; tavaly a magyar lakosság közel ezer milliárd forintot költött magánegészségügyi ellátásokra.

Magyarországon az elkerülhető és kezelhető halálokok miatt kétszer annyian vesztik életüket, mint az európai átlag. "Bizonyos betegségek esetében 75 éves kor alatt nem lenne szabad meghalni" - emelte ki Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgató-helyettese. Az egészségügyi közgazdász azonban hangsúlyozta, hogy a statisztikák alapján régiós szinten, így hazánkban is észlelhető némi előrelépés.

A szakember az MCC III. Future Health Development konferenciáján tartott előadásában rámutatott: a megelőzhető halálokok, például a dohányzással, alkoholfogyasztással, egészségtelen táplálkozással összefüggő betegségek, amelyek egészséges életmóddal, valamint a szociális helyzet és életkörülmények javításával lennének mérsékelhetők. "Ezzel szemben a szakirodalmak szerint kezelhető betegségekben elhunytak magas száma egyértelműen az ellátórendszer számlájára írható" - emelte ki, hozzátéve: persze ebben is közrejátszik, a lakosság alacsony szintű egészségértése, sokan későn fordulnak orvoshoz, és a népegészségügyi szűréseken való részvétel sem kielégítő.

Hangsúlyozta, a kedvezőtlen egészségügyi mutatók hátterében több tényező állhat. Egyrészt Magyarországon nemzetközi összehasonlításban alacsony az egy főre jutó egészségügyi kiadások mértéke.

A GDP-arányos egészségügyi kiadások 2021-ben 7,4 százalékot tettek ki, ám 2022-re ez a szám tovább csökkent, és már csupán 6,7 százalékra esett vissza. Ezzel szemben az Európai Unió átlagos egészségügyi költése körülbelül 11 százalék körül alakul.

- hangsúlyozta Sinkó Eszter. Véleménye szerint ahhoz, hogy az elkerülhető halálozások számát öt éven belül csökkenteni tudjuk, jelentős erőforrásokat kellene allokálni a hazai egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére.

Elemzésében kiemelte, az is komoly gondot jelent, hogy az alapellátásból számos orvos hiányzik. Jelenleg mintegy 15 százalékos a betöltetlen háziorvosi praxisok aránya, és azokban a körzetekben, ahol nincs állandó orvos - csak helyettesítésben heti 4 órában áll rendelkezésre - a korai halálozás kockázata kétszeres. Ezt állapította meg a Debreceni Egyetem a svájci-magyar alapellátással kapcsolatos együttműködés keretében végzett felmérése. A praxisközösségek kialakítását megfelelő iránynak véli, bár mindenképp megfelelő szakmai tartalom, és szakembergárda mellett lehet hatékony a működésük.

Sinkó Eszter a háromosztatú irányítási rendszer helyzetéről beszélve hangsúlyozta, hogy a magyar egészségügyi rendszer komoly nehézségekkel küzd, mivel a belügyi tárca alá tartozik, és így nincs önálló minisztériuma. E rendszer keretein belül működik az Országos Kórházi Főigazgatóság, amely az egészségügyi közszolgáltatók fenntartó feladatait látja el. Emellett kiemelte az újonnan bevezetett vármegyei kórházi rendszert is, amely lehetővé teszi, hogy egy adott régió egészségügyi ellátása központi irányítás alá kerüljön. "A kormányok mindenhol megfogalmaznak célokat az egészségügyi rendszerek fejlesztésére, és a finanszírozást ezekhez igazítják, főként a minőségi mutatók függvényében. Magyarország esetében azonban még van lehetőség a fejlődésre ezen a téren" - tette hozzá Eszter. A teljesítmény alapú finanszírozás pedig elkerülhetetlenné teszi a kórházi struktúra átalakítását is.

A betegútszervezés napjainkban az egyik legnagyobb kihívást jelenti – ezt hangsúlyozta a szakértő. Az EESZT (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér) folyamatos fejlesztése révén a betegek már könnyedén hozzáférhetnek saját egészségügyi adataikhoz. Az EgészségAblak platform, amely az eReceptek és eBeutalók mellett számos más funkciót kínál, jelentős segítséget nyújt a betegellátás hatékonyabb szervezésében. Ugyanakkor úgy véli, hogy az online időpontfoglalás a szakrendelők esetében "beszorult", ami gátat szabhat a fejlődésnek.

Ez a szegmens korlátozottabb szolgáltatásokkal rendelkezik, mint amennyit potenciálisan kínálhatna.

A szakértő kifejezte véleményét, ugyanakkor kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a humánerőforrás kapacitása és az eszközpark miként tudja kezelni a betegek szabad mozgását. Úgy vélte, hogy a helyzetet bonyolítja, hogy a digitalizációs átmenet során azok, akik technikai tudással nem rendelkeznek, könnyen lemaradhatnak, még akkor is, ha lehetőségük van telefonon vagy applikáción keresztül bejelentkezni a vizsgálatokra. A mesterséges intelligenciát és a robotikát a jövő fejlődésének kulcsaként emelte ki.

Lancz Róbert, a Doktor24 Zrt. vezérigazgatója és a Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke kiemelte, hogy az állami és a magánegészségügyi szektor mára szoros összefonódásban van, bár ezt a kapcsolatot sokszor rendezetlen keretek között élik meg. Meggyőződése, hogy az idei évben tapasztalt magánellátási árak jelentős növekedése az állami egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányosságaiból ered, ám a tendencia tavaly stagnálni látszott. A magánegészségügyi szolgáltatók esetében a szolgáltatások volumene csökkent, és az árak emelkedésének üteme is lassult. Az idei évben tapasztalt újabb árnövekedést pedig már a megugró inflációval magyarázta.

Ahogy azt korábban kiemelték, a magyar lakosság tavaly körülbelül 800-900 milliárd forintot költött a magánszolgáltatókra, melyből csupán 15-15 százalékot finanszírozott a vállalatok vagy a NEAK. A fennmaradó összeg, tehát a jelentős része, a lakosság zsebéből származik. A járóbeteg-ellátás terén egy tipikus vizsgálat ára ma 35-40 ezer forintra rúg, ami Lancz Róbert véleménye szerint a hazai lakosság számára a 100 eurós lélektani határt jelenti.

"Nem az a gond, hogy a magánellátás költségei ilyen magasak, hanem az, hogy a finanszírozás terhe a betegekre hárul" - emelte ki a vezérigazgató, felhívva a figyelmet arra a súlyos problémára, hogy Magyarországon a betegek általában saját zsebből állják a szakellátás költségeit, ami sokak számára elérhetetlen. Lancz Róbert véleménye szerint

Sinkó Eszter megjegyezte, hogy egyre csökken azoknak a pácienseknek a száma, akik meg tudják engedni maguknak a magánellátást. Jelenleg az állami egészségügyi közkiadások aránya körülbelül 70 százalék, és véleménye szerint ezt legalább öt-tíz százalékkal meg kellene emelni, hogy a betegek csupán az egészségügyi költségeik 20 százalékát állják saját zsebből a magánszolgáltatások igénybevételekor. Hangsúlyozta, hogy míg évente 600 milliárd forint áramlik a SZÉP Kártyákon, addig az egészségpénztárak forgalma csupán 100 milliárd forint, amelynek fele még mindig gyógyszerekre vagy gyógyászati segédeszközökre fordítódik.

Végh Attila, aki hosszú évtizedeken át vezette Európa legnagyobb kórházcsoportjait, hangsúlyozta, hogy a műtétek költségei gyakran meghaladják a lakosság jelentős részének pénzügyi lehetőségeit. "A biztosítóknak, mint kockázatközösségeknek, aktívan részt kellene venniük a betegek ellátásának finanszírozásában. Nyugaton ez már természetes módon működik" - emelte ki Végh, megjegyezve, hogy a magyar egészségbiztosítási piac nagysága a négyezer milliárd forintos állami egészségügyi kiadások fényében meglehetősen csekély.

A lakosság jelenlegi biztosítási palettája főként két típusra összpontosul: a lakásbiztosításra és a kötelező felelősség-biztosításra, melyek ára viszonylag kedvező, évi 5-7 ezer, illetve 50-100 ezer forint között mozog. Azonban a magán egészségbiztosítással rendelkezők aránya csupán 5 százalék körüli, és ez a szám jellemzően az alkalmazottak jövedelemkiegészítéseként van jelen. A szakértők szerint a havi 10-30 ezer forintos kiegészítő magánbiztosítás iránti igény folyamatosan növekszik, hiszen a szolgáltatók egyre bővülő, komplex ellátásokkal állnak elő, amelyek költségei könnyen több millió forintra rúghatnak. Ezért sokan nem tudják ezeket a kiadásokat önerőből fedezni.

Végh Attila arra is felhívta a figyelmet, hogy a várható élettartamot az egészségügyi ellátás csupán 15-20 százalékban felelős, a másik 80-85 százalékát pedig az egyén életmódja befolyásolja.

A szakember szerint ez rávilágít arra, mennyire fontos szerepe van az egészségtudatosságnak és a prevenciónak, a szűréseken való részvételnek a népegészségügyi mutatók javításában.

Lancz Róbert véleménye szerint a népegészségügyi termékadó forrásait olyan célokra is felhasználhatnánk, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak az egészségügyi ellátás javításához. Emellett javasolja a vénynélküli gyógyszerek 5%-os áfájának emelését is, amely szintén támogathatná az egészségügyi programokat, és fontos lenne, hogy a lakosság szélesebb körét vonjuk be ezekbe a kezdeményezésekbe. Végh Attila, aki üzemorvosi tapasztalataira alapozva osztotta meg meglátásait, kiemelte, hogy a lakosság 70-80%-a magas vérnyomással küzd. Érdekes módon sok esetben ő a diagnózis elsődleges felállítója, hiszen a betegek többsége csak akkor keres fel orvost, amikor már jelentős állapotromlást tapasztalnak, ami pedig számos egyéb betegség kialakulásához vezethet. Megfigyelései alapján a sportolási szokások is nagyban befolyásolják a vérnyomásértékeket; magabiztosan előre tudja jelezni, hogy milyen eredményeket várhatunk a vérnyomásmérés során, csupán a sportolás rendszeressége alapján.

Ha hetente 3-4 alkalommal sikerül 130-140 ütemű pulzust elérnünk, jelentős lépést tettünk egészségünk megőrzéséért. Érdekes módon, a John Hopkins Egyetem legújabb kutatása azt mutatja, hogy már napi csupán 5 perc mozgás is 40%-kal mérsékelheti a demencia kialakulásának kockázatát.

- húzta alá a szakember.

A szakértők egybehangzó véleménye szerint a magyar egészségügyi ellátórendszernek is szüksége lenne egy olyan tisztulási folyamatra, amelyet több európai országban a transzparencia indított el. Végh Attila konkrét példák segítségével világította meg ennek fontosságát. Az Egyesült Királyságban például léteztek olyan statisztikák, amelyek az elkerülhető halálozások számát rögzítették, és a nemzeti felügyeleti szerv azonnal vizsgálatokat indított azokban az intézményekben, ahol ezek a számok kiugróan magasak voltak. "Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően 10 év leforgása alatt 40 százalékkal csökkent a kórházi halálozás" - emelte ki.

Amikor Szlovákiában 19 kórház került a felügyelete alá, a transzparencia révén jelentős eredményeket értek el. Az intézmények irányításának átvételekor a kórházi fertőzések nyilvánosan közzétett aránya mindössze 0,5 százalék volt. Azonban a vizsgálatok során kiderült, hogy a szlovák betegek egyötöde valójában megfertőződött a kórházakban, és 14 százalékuk antibiotikumos kezelést kapott. Vezetése alatt sikerült drámai módon, 7,5 százalékra csökkenteni a kórházi fertőzések arányát. Kiemelte, hogy a megelőzés - különösen a higiéniai intézkedések - kulcsfontosságú, mivel a legtöbb esetben multirezisztens kórokozókkal állunk szemben.

Elmondta, hogy körülbelül egy évtizeddel ezelőtt Németországban is jelentős előrelépés történt. Ekkor egy olyan magánklinika csoport, amely 120 intézmény irányításáért felelős, nyilvánosságra hozta az összes kórház teljesítményadatait a weboldalán. Ezt követően a többi magánklinika is kénytelen volt lépéseket tenni, és hasonló módszert alkalmazni. Így elindult egyfajta verseny a betegek vonzásáért, amely a minőségi mutatók folyamatos javulását eredményezte.

"A betegek ki vannak szolgáltatva, mert sokszor nem tudják, hogy mi fog velük történni az ellátásuk során, milyen mortalitási, infekciós adatai vannak az adott kórháznak, milyen az operációk sikerrátája" - tette hozzá. Megjegyezte, hogy amikor egy biztosító képviseli az érdekeit, több millió beteg érdekében kérheti be az adatokat. Példaként említette Svédországot, ahol az ortopédiai műtétek esetében pontosan tudható, hogy a beavatkozások hány százalékánál volt komplikáció, hány esetben kellett egy éven belül újabb műtétet végezni. "A svédek ezt napra pontosan meg tudják mondani, az összes kórházra lebontva" - mondta Végh Attila.