A jövedelmi és vagyoni különbségek csökkenése figyelhető meg - a középosztály fejlődése volt a legszembetűnőbb.
Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio véleményekkel foglalkozik. Itt találhatók azok a cikkek, amelyek a szerzők személyes nézeteit tükrözik, és nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Amennyiben szeretné megosztani saját gondolatait a témában, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent írásokat pedig itt böngészheti.
A következőkben részletesen kifejtem ezt a két kritikai megjegyzésemet.
Az első dolog, amire érdemes figyelni, az a hivatkozott felmérés alapvető korlátja, amely minden statisztikai elemzés gyenge pontját képezi: a mintavétel nem megfelelő reprezentativitása. A kutatásban az eurózóna országai mellett Magyarország is részt vesz, így a vizsgálatba beletartozik Szlovákia, Szlovénia és Horvátország, azonban kimaradnak olyan fontos régiós szereplők, mint Lengyelország, Csehország és Románia. Ezáltal a régiós referenciaországokat figyelembe véve az összehasonlítás alapja lényegében felerészben hiányos, ami torzíthatja az eredményeket. A legtöbb egyenlőtlenségi mutató alapján Lengyelország, de különösen Románia, egyértelműen hátrányban van Magyarországgal szemben, így valószínű, hogy a megtakarítások egyenlőtlenségében is hasonló eltérések figyelhetők meg. A cikkben említett Horvátország, amely az egyenlőtlenségi mutatók terén hol előttünk, hol mögöttünk áll, szintén nagyobb egyenlőtlenséget mutat. A szlovének, de különösen a csehek és a szlovákok pedig bármely mutató alapján egyenlőbb helyzetben vannak, sőt, az EU-s rangsorban az élvonalhoz tartoznak. A hét régiós ország között éppen a középmezőnybe tartozunk, így az egyenlőtlenség terén is. Tehát hol található a nagy hírérték? Az egyenlőség ezen a téren is a térségi átlagot tükrözi, más különösebb esemény nem történt.
De nézzük meg azt is, mit találunk még a cikk által hivatkozott adatbázisban. Ha nem csak a pénzügyi eszközöket nézzük, hanem a háztartások teljes nettó vagyonát és annak eloszlását a jövedelmi tizedek között, akkor teljesen más kép rajzolódik ki. Mivel hiányoznak Lengyelország, Csehország és Románia adatai, az ábrákon Szlovákiát és Horvátországot tudtam ábrázolni, kiegészítve Ausztriával és az eurózóna átlagával.
Láthatjuk, hogy a vizsgált országok körében a vagyoneloszlás szempontjából Magyarországon és Szlovákiában nőtt szignifikánsan az 1-5. decilisek, vagyis az alsó 50 százalék vagyoni részesedése, miközben az eurózónában és Ausztriában alig, Horvátországban pedig egyenesen csökkent. A társadalom szegényebb felének vagyoni részesedése tartósan magasabb, mint Horvátországban, Ausztriában vagy átlagosan az eurózónában.
A vagyon szerinti 6-9. decilis, amit a középréteg kifejezéssel illetünk, Magyarországon még kifejezettebb változásokon ment keresztül: 2018-tól 2022 végéig a középréteg vagyoni helyzete dinamikusan javult, majd egy enyhe csökkenés következett be. Ennek ellenére az időszak végén még mindig jelentősen kedvezőbb helyzetben voltunk, mint a kezdetekkor. Szlovákia ebben a tekintetben is előttünk jár, de 2020 végére gyakorlatilag utolértük őket, és jelenleg is csupán egy kis mértékben maradunk le tőlük. Ezen kívül, a többi vizsgált területen a középréteg vagyoni részesedése csökkent.
És most jön egy másik csattanó: a vizsgált időszakban, ezen belül 2018-tól Magyarország az az ország, ahol szignifikánsan csökkent a felső 10 százalék vagyoni részesedése. Szintén csökkenés volt Szlovákiában, miközben Horvátországban határozottan nőtt a leggazdagabb tized vagyoni részesedése. A pillanatkép is hasonló, mint amit korábban láttunk: míg Szlovákiában az egyenlőség, addig Horvátországban, Ausztriában és az euróövezetben az egyenlőtlenség nagyobb, mint nálunk.
Az ECB adatbázisa tartalmaz információkat a legfelső 5 százalék jövedelmi részesedéséről is, melynek alakulása párhuzamosan követi a felső 10 százalék trendjeit. Ezen kívül a regionális helyzetünk is hasonló tendenciákat mutat.
Tekintsük most meg egy grafikon segítségével, miként változtak a vagyoni részesedések Magyarországon!
Jól látható, hogy százalékpontban a középső 40 százalék, saját induló helyzetéhez képest pedig arányában az alsó 50 százalék vagyoni részesedése nőtt a legjobban, miközben a felső 5 és 10 százalék részesedése markánsan csökkent. A fordulópont 2017 végén, 2018 elején volt.
Ez a megállapítás éles ellentétben áll azzal a széles körben hangoztatott vélekedéssel, amely szerint Magyarországon az utóbbi években csupán a jómódúak gyarapodtak. Valójában érezhetően tapasztalható a középosztály és a hátrányosabb helyzetű csoportok erőteljes felzárkózása.
A szokásos ellenérv ilyenkor az, hogy rendben van, de a lakásvagyon is belejátszik a képbe, amelynek értéke az utóbbi években meredeken felszökött, így a lakástulajdonosok vagyona is jelentősen gyarapodott. Ez kétségtelenül igaz, de önálló magyarázatként több szempontból sem állja meg a helyét. Először is, a lakásárak drámai növekedése már 2014-ben megkezdődött. Ha ez lenne a fő ok, akkor miért nem tapasztaltunk hasonló vagyonátrendeződést egészen 2018-ig? Nyilvánvaló, hogy más tényezők is közrejátszanak, elsősorban a jövedelmek jelentős emelkedése. Másodsorban nemcsak hazánkban, hanem számos európai államban, köztük a fent említett országokban is ugrásszerűen nőttek a lakásárak, mégsem figyelhetünk meg hasonló vagyoni átrendeződést – Szlovákia, az "egyenlőségi bajnok" kivételével. Persze, részben magyarázat lehet, hogy például Ausztriában alacsonyabb a lakástulajdonosok aránya, de ez egy másik kérdést vet fel: vajon jóléti mutatónak számít, hogy az emberek hány százaléka rendelkezik saját ingatlannal? Itt a közgazdasági válasz hiányzik, hiszen ez inkább értékrend kérdése. Személyes meggyőződésem, hogy a saját lakás jelentős mértékben hozzájárul az egyének, különösen a családok jólétéhez és biztonságához.
Egy másik lényeges aspektus, amely segít megérteni a pénzbeli megtakarítások és a teljes nettó vagyon eloszlásában tapasztalható látszólagos ellentmondásokat, az eladósodottság alacsony szintje. A portfolio.hu is rámutat erre a tényezőre, amely szintén hozzájárul a gazdasági jóléthez. Minél kevesebb adóssággal rendelkeznek a háztartások, annál kisebb a törlesztési teher, így a családok elkölthető jövedelme is nő. Ez a jelenség hozzájárul a pénzügyi stabilitáshoz és a lakossági fogyasztás élénkítéséhez.
A kérdés tehát az, hogy melyik tényezőt tekintjük a jólét és az egyenlőség alapvető mutatójának. A helyes megközelítés az, hogy egyik aspektust sem idealizáljuk. Az október 12-i cikk egy olyan adathalmazon alapul, amely a növekvő egyenlőtlenség jeleit mutatja, habár figyelembe kell vennünk a mintavétel korlátait. Az általam bemutatott eredmények viszont a felzárkózás jeleit tükrözik. Hasonló tendenciákat mutatnak azok a jövedelmi és jövedelemegyenlőtlenségi mutatók is, amelyeket nem részleteztem, de amelyek a középosztály erősödését és a szegényebb csoportok fejlődését igazolják. Véleményem szerint bár léteznek olyan mutatók, amelyek az egyenlőtlenség fokozódását jelzik, sokkal több olyan jel van, amely a jólét bővülését és annak kiegyensúlyozott eloszlását támogatja.
