A zsámbéki Lám különleges atmoszférájában ragyog a Zsolnay majolika-lámpa és a Jókai gyertyatartója, mindkettő egyedi szépségével varázsolva el a látogatót.

A zsámbéki Lámpamúzeum az országban egyedülálló gyűjtemény. A takaros parasztházban berendezett múzeumban körülbelül 1000-1100 darab világítási tárgyat őriznek. Borus Ferenc gyűjteménye 1995-ben a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.

Az ország különböző szegleteiben számos értékes gyűjtemény található, amelyek különleges kincseket őriznek. A gyűjtők szenvedéllyel keresik a legszebb darabokat, hogy azok később, szerencsés esetben, méltó körülmények között bemutatásra kerüljenek az érdeklődők számára. Így járt Borus Ferenc is, a zsámbéki lámpagyűjtő és restaurátor, akinek kollekciója néhány év alatt figyelemre méltó gyűjteménnyé nőtte ki magát.

A tárgyak összegyűjtője - a kisújszállási születésű Borus Ferenc - katonaévei után költözött Zsámbékra. Az alföldi fiatalember a jobb megélhetés reményében érkezett a községbe, és nem csalódott.

A gyűjtés kalandja az 1960-as években indult, amikor Borus úr a saját borospincéjében egy különleges "Bormúzeumot" álmodott meg. Ennek megvalósításához keresett tökéletes világítási megoldásokat, és így kezdődött el Ferenc és a lámpák közös, varázslatos története. Az idő múlásával a gyűjtő érdeklődése más irányokba is elkalandozott; a lámpák mellett palackozott italokat, később pedig néprajzi tárgyakat és katonai relikviákat is felhalmozott. Ma a Bormúzeumban körülbelül 1000 üveg bor és számos, a borászathoz kötődő izgalmas tárgy várja a látogatókat, bemutatva a bor kultúrájának gazdag örökségét.

Ferencnek annyira megtetszettek a szebbnél szebb lámpák, hogy szenvedélyévé vált a régi tárgyak felkutatása. Később nagyobb lendületet vett a gyűjtés, volt olyan nap, amikor 20-25 darab patinás lámpát is sikerült felkutatnia. Borus Ferenc a kiállított tárgyakat egy-két lámpától eltekintve saját pénzén vásárolta meg.

A gyűjtő, Borus Ferenc, eredetileg műszerész képesítéssel bír, ami nagyban segítette őt a szenvedélye megvalósításában. A gyűjteménye darabjai kezdetben sokszor piszkosan, rozsdásan és hiányosan kerültek elő, de Ferenc nem riadt vissza a kihívásoktól: saját kezűleg restaurálta mindegyik lámpát, miközben a restaurálás mesterségének titkait is elsajátította. A folyamat során a szoba-konyhás lakásának falai lassan megteltek ezekkel a különleges fényforrásokkal, de a gyűjtemény iránti érdeklődés egyre nőtt. Hamarosan újságcikkek kezdtek megjelenni a munkájáról, és a televízió, valamint a rádió is felfedezte a lámpák varázslatos világát, így Ferenc neve egyre ismertebbé vált a közönség körében.

Ahogy nőtt az érdeklődés, egyre többen kérték, hogy mutassa be nyilvánosan a gyűjteményt. Ennek hatására 1970-ben "közkívánatra" megnyílt az első állandó kiállítás a helyi művelődési házban, ahol körülbelül 250 lámpát lehetett megcsodálni. A gyűjtemény folyamatosan bővült és világhírnévre tett szert, köszönhetően a Magyar Távirati Irodának, amely az egész világon hírt adott róla.

A múzeum gyűjteménye dinamikusan bővült az évek során, melyben a magyar filmgyártásnak kiemelkedő szerepe volt. Számos lámpát kölcsönöztek a forgatásokhoz, ami hozzájárult a gyűjtemény fejlesztéséhez. Az így befolyt bevételekből jelentős újításokat valósítottak meg, hiszen a művelődési ház kisterme már nem tudta kielégíteni az igényeket. Végül, 1979-ben, a Lámpamúzeum új otthonra lelt egy 19. századi parasztházban, amelyet Zsámbék Nagyközség Közös Tanácsa vásárolt meg kifejezetten erre a célra.

Jelenleg körülbelül 1000-1100 darab világítási tárgy látható a múzeumban, köztük igazi ritkaságok is szerepelnek a sokszínű gyűjteményben.

A gyűjtemény igazi különlegességekkel büszkélkedhet, mint például egy 300 éves kínai vázából készült lenyűgöző lámpa és a híres Carcel olajpumpás lámpa. Ezen kívül felfedezhetjük egy speciális áramfejlesztő lámpát, valamint Jókai Mór gyertyatartóját és József Főherceg reggeliző kályháját is, melyek mind hozzájárulnak a kollekció varázsához. Jókai Mór meisseni porcelánból készült gyertyatartóját a gyűjtő a nagy író leszármazottaitól szerezte be, így még inkább különlegessé válik. Továbbá, a gyűjteményben megcsodálhatunk egy 1870 körüli Zsolnay majolika-lámpát, valamint egy meisseni porcelán talpú petróleumlámpát is, amelyek mind a művészet és a történelem iránti szenvedélyt tükrözik.

A Lámpamúzeum 1980-ban büszkén csatlakozott a Nemzetközi Lámpaklubhoz az Egyesült Államokban, továbbá 1983-ban az Ausztrál Múzeumi Társaságok körébe is felvették. A múzeum gazdag gyűjteménye 1995-ben a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, ezzel is bizonyítva egyedülálló értékét és jelentőségét a világ kulturális örökségében.

Borus Ferenc, a neves gyűjtő és restaurátor, 1998-ban Zsámbék község vezetősége által díszpolgári címet kapott, elismerve ezzel kiemelkedő hozzájárulását a közösséghez. Két évvel később, 1999-ben, a magyar köztársasági elnök Arany Emlékéremmel tüntette ki, honorálva értékmentő munkáját. További elismerésként, 2012-ben, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége egy oklevelet adományozott Borus Ferencnek 80. születésnapja alkalmából, méltatva ezzel évtizedes tevékenységét és elkötelezettségét.

Különleges gyűjteményekkel foglalkozó írásaink során már sok érdekességet bemutattunk, de most egy budapesti építész lenyűgöző kerámiagyűjteménye érdemel figyelmet, amely nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem ritka kőedényekkel is büszkélkedhet. A gyűjteménye igazi kincseket rejt, amelyek a művészet és a történelem iránti szenvedélyét tükrözik. Egy békési szobafestő 300 darabból álló bicskagyűjteménye szintén figyelemre méltó; bár minden egyes bicska egyedi és különleges, számára mindegyik darab felbecsülhetetlen értékkel bír, hiszen mindegyik mögött egy-egy emlék, vagy történet áll. Kiskunmajsán egy postás nem csupán a levelek kézbesítésére specializálódott; ő egy gyönyörűen felújított, évszázados parasztház lakója is, amely tele van patinás régiségekkel. Ezek a tárgyak nem csupán díszítik az otthonát, hanem a múlt szellemiségét is magukban hordozzák, mesélve a régi idők életéről.