2040-re 90%-os kibocsátáscsökkentés elérése.

Ezzel az EU készül a klímacsúcsra – Magyarország az utolsó pillanatban kifejezte ellenállását a friss döntéssel szemben.

Az utolsó pillanatban, szinte a tizenegyedik órában, a környezetvédelmi miniszterek végre egységes álláspontot képviseltek az Európai Unió új, 2040-ig terjedő klímacéljaival és nemzetközi kötelezettségeivel kapcsolatban.

Így az EU már nem üres kézzel érkezik a brazíliai Belémben kezdődő COP30 klímacsúcsra. A tagállamok 90 százalékos kibocsátáscsökkentést vállaltak 2040-re, ám a döntés jelentős engedmények árán született meg. Magyarország - Lengyelországgal és Szlovákiával együtt - nem támogatta a megállapodást.

Az 5 perc híján 24 órás egyeztetéseket követően november 5-én sikerült egyezségre jutnia a minisztereknek az új, 2040-es klímacélokról, amik ahhoz voltak szükségesek, hogy az EU be tudja nyújtani az ENSZ felé következő önkéntes vállalását, vagyis NDC-jét, hogy az uniós vezetők ne üres kézzel érkezzenek a november 6-án kezdődő magas szintű klímacsúcsra a brazíliai Belémbe, gyengítve ezzel az EU tárgyalási pozícióját a következő COP30 klímakonferencián.

A döntés időszerűségét tovább fokozza, hogy a héten megjelent az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) legújabb jelentése, amely rávilágít a globális vállalások hiányosságaira. A Párizsi Megállapodás, amely idén ünnepli 10. évfordulóját, célul tűzte ki, hogy a globális felmelegedést 2 °C-ra korlátozzuk az iparosodás előtti szinthez viszonyítva, miközben igyekszünk a 1,5 °C-ot is elérni. Ez utóbbi cél elérése kulcsfontosságú a klímaváltozás káros hatásainak mérsékléséhez. Ennek érdekében a kormányok rendszeresen fogalmaznak meg önkéntes vállalásokat, úgynevezett NDC-ket, amelyek egyre ambiciózusabb célokat tűznek ki a klímaváltozás elleni küzdelemben. A legfrissebb vállalások határideje idén február, majd szeptember vége volt, azonban sajnálatos módon sok nagy kibocsátó, például Kína és az Európai Unió, nem tudta betartani ezeket az időpontokat.

Várható melegedés a különböző szakpolitikák alapján. Sötétkék vonal: jelenlegi szakpolitikák pályája, narancssárga vonal: feltétel nélküli vállalások pályája, piros vonal: feltételes vállalások pályája, világoskék vonal: a 2°C tartásához szükséges pálya, zöld vonal: a 1,5°C tartásához szükséges vonal - forrás: UNEP Emissions Gap Report 2025

A jelentés szerint az eddig vállalások még nem tartanak minket azon a pályán, ami a másfélfokos cél tartásához szükséges. Ezért is volt fontos, hogy mind az EU, mind Kína a héten végül elfogadta új vállalását, utat mutatva más nagy kibocsátóknak a brazíliai klímakonferencia előtt, ahol az új vállalások hatását kell megvitatni, és azok mentén további szakpolitikákról kell döntést hozni. Kína november 3-án adta le új vállalását, ezzel pedig nem került bele a fenti jelentésbe (ahogy az EU ma elfogadott vállalása sem), bár eszerint történelme során először csökkenteni fogja kibocsátásait 7-10%-kal 2035-ig.

A 2040-es uniós klímacélok jelentős mértékben átalakultak, a korábbi ambiciózus célkitűzésekhez képest. A változások révén a környezetvédelmi intézkedések enyhítettebb irányvonalat vettek, amely lehetőséget ad a tagállamok számára, hogy fokozatosabban alkalmazkodjanak a fenntarthatósági elvárásokhoz. Az új megközelítések célja, hogy a gazdasági érdekek és a környezeti felelősség összehangolásával biztosítsák a zöld átmenetet, miközben figyelembe veszik a társadalmi és politikai realitásokat.

Az utolsó utáni pillanatban az európai környezetvédelmi miniszterek is megállapodtak abban, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szint tizedére csökkentik a következő évtized végére, vagyis 90%-os csökkentést vállalnak 2040-ig. A megállapodás azonban csak jelentős engedmények és rugalmasabb szabályok bevezetésével vált lehetségessé, amelyekkel több uniós tagállamot igyekeztek meggyőzni. Ezek a "kedvezmények" várhatóan kritikákat váltanak majd ki, miszerint a 2040-es klímacsomag igencsak felpuhult.

A fő cél, miszerint Európa szén-dioxid-kibocsátását 2040-re 90%-kal csökkenteni kellene, már eleve vitás volt. Számos tagállam kifejezte aggályait, miszerint ez a vállalás túlzottan ambiciózus, és komoly gazdasági következményekkel járhat. A hosszas, éjszakába nyúló tárgyalások végén, szerdán hajnalban elért kompromisszum lehetőséget ad arra, hogy az országok a kibocsátáscsökkentési kötelezettségük egy részét a fejlődő országokban megvalósított klímavédelmi projektek révén teljesítsék, így a valós cél már csupán 85%-os belső kibocsátáscsökkentést jelent.

A tagállamok a 2040-es célkitűzésekhez való eljutás érdekében akár 5 százalékpontnyi szén-dioxid-kibocsátási engedélyt "beszerezhetnek" az ENSZ által elismert szén-dioxid-kreditek révén. Ezek a kreditek olyan nemzetközi intézkedésekhez kapcsolódnak, mint például az erdők telepítése vagy a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítése napenergiával. A rendszer 2036-tól kezdve fog teljes mértékben működni, miután egy ötéves tesztidőszak során alaposan kiértékelik a hatékonyságát.

A másik lényeges engedmény a kibocsátáskereskedelmi rendszer, vagyis az EU ETS kibővítésének egyéves elhalasztása volt. Ennek következtében az új szén-dioxid-árazási rendszer, amely a fűtésre és üzemanyagra vonatkozik, nem lép életbe 2027-ben. Továbbá, az autóipari lobbi nyomására az EU átgondolja a 2035-re tervezett zéró kibocsátású járművekre vonatkozó előírásokat is. Ez a szabály alapvetően megtiltaná az új dízel- és benzines autók forgalmazását, de a jövőbeni értékelések során figyelembe vehetik a "zéró, alacsony kibocsátású és megújuló üzemanyagokat" is.

A közel 24 órás tárgyalássorozat végén csupán Lengyelország, Magyarország és Szlovákia voksolt a megállapodás ellen, míg Belgium és Bulgária tartózkodott a szavazástól. Ennek ellenére a Tanács végül jóváhagyta a javaslatot. Ezt követően megkezdődik az uniós klímatörvény módosításának folyamata, amelybe a másik két társjogalkotót, a Bizottságot és a Parlamentet is be kell vonni.

Uniós elköteleződés a nemzetközi porondon

A COP30 klímakonferencia előkészítő fóruma november 6-án veszi kezdetét Brazíliában, ahol a világ vezetői gyűlnek össze, hogy megvitatják a globális klímaváltozás elleni küzdelmet. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pénteken részt vesz a magas szintű tárgyalásokon. A találkozó keretében a tagállamok nemcsak a 2040-es uniós célok elfogadására kerülnek sor, hanem egy új EU vállalás is napirendre kerül. Az Európai Unió célja, hogy 2035-ig 66,25% és 72,5% közötti mértékben csökkentse a szén-dioxid-kibocsátását.

Bár nem minden ország tette még közzé az új vállalását, az uniós NDC által képviselt ambíciószint nagyjából megfelel a többi jelentős kibocsátó célkitűzéseinek. Érdemes megjegyezni, hogy az egyes országok új vállalásai eltérő módszertanokat követhetnek, ami megnehezíti a pontos összehasonlítást. Ennek ellenére a hozzávetőleges ambíciószintet mégis képesek vagyunk felmérni. Az Egyesült Államok Biden elnöksége alatt 61-66%-os csökkentési célt tűzött ki, míg Japán 60%-ot, Kanada 45-50%-ot, Ausztrália 62-70%-ot, Oroszország 65-67%-ot, az Egyesült Arab Emírségek 47%-ot vállalt. Kína pedig 2035-ig 7-10%-os kibocsátáscsökkentést tervez.

Ezzel az EU a nagy kibocsátók közül az ambiciózusabbak közé tartozik, bár India még várat magára és Kína vállalása sem elégséges. Az uniós klímacélok elfogadása körüli belső megosztottság és késlekedés egyértelműen negatív hatással volt az EU nemzetközi megítélésére, mint a klímavédelem élharcosa, azonban az ambiciózus vállalás ösztönözheti a még késlekedő országokat, hogy szintén fogadják el új céljaikat.

Az idei COP30 klímakonferencia középpontjában a globális vállalások teljesítése áll, kiemelten a nemzeti kötelezettségek végrehajtása. Ebben a kontextusban elengedhetetlen, hogy az EU vezető szerepet vállaljon a tárgyalások során, amelyhez az uniós delegációk számára kedvező eszközként szolgál az új EU NDC elfogadása. Most már csak a többi ország képviselőinek kell figyelniük az idő sürgető szavát és a természet figyelmeztetéseit az ambiciózus cselekvés érdekében. Bízunk benne, hogy az esőerdők gyönyörű környezete inspirálja a tétlenkedő nemzeteket, hogy megértsék: a zöld átállás és a környezetvédelem nem alternatívák, hanem elengedhetetlen összetevők. A versenyképesség fogalma ugyanis értelmét veszti, ha nem lépünk fel határozottan a környezeti válsággal szemben.

Forrás: masfelfok.hu - Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center szakértője, rövid és lényegre törő elemzést készített.

Indexkép: pixabay.com